031 - Az Egressy Béni Színjátszófesztiválról – táviratstílusban (2007/4)
Az Egressy Béni Színjátszófesztiválról – táviratstílusban
Idén már kilencedszer rendezték meg az amatőr színtársulatok fesztiválját Szepsiben és Buzitán. A háromnapos rendezvény keretében 11 társulat mutatta be színpadi képességeit a zsűri és a színházrajongó közönség előtt.
A fesztivál nyitószáma a kassai KGSzT darabja volt. A gimnazisták kiegyensúlyozottan jó színvonalon, meglepő színpadi rutinnal játszották el Zalán Tibor Vigyázat, a tetőn angyalok járnak című mesejátékát, mellyel bizony magasra került a mérce a többiek számára is.
Ezután két hagyományőrző csoport stilizált népi játékát láthattuk. A szomotori Kék Nefelejcs tollfosztójában a hamisítatlan keleti tájszólás, énekek, népi jóslások mellett a pajzán bemondásokat is élvezhette a közönség. A csécsi hagyományőrzők káposztataposása pedig felvillantott néhány jó helyzetet, melyekben komolyabb játéklehetőség is akadt, és a jelenet nyelvi megformálása is sokat fejlődött a csoport múltbeli teljesítményéhez képest. A fesztivál első napját a migléci színjátszók zárták esztrádműsorral, melyben remek énekeseik jó zenei, ám kevésbé jó színészi teljesítményt nyújtottak.
A második versenynapot a nagyfödémesi Mákvirágok indították jó koreográfiákkal, ám nem eléggé kidolgozott kabaréjelenetekkel és sok díszlethordásos üresjárattal. Ezután kellemes meglepetést okozott a Féktelen komédiások csapata Vágkirályfáról, egy pergő mai vígjátékot, a Kukás gurut vitték színre, jó helyzetkomikumokkal és néhány igazán remek színészi alakítással. A tornagörgői Csillagvirág Színkör idei bohózata kissé halványabbra sikeredett, sarkított jellemekkel és eltúlzott gesztusokkal, valamint figyelemre méltó hangerővel. A Vezekényi Görbetükör hű maradt nevéhez, és egy olyan valós életből ellesett jelenetekből álló színpadi művet kreált, mely tele volt poénokkal és ötletekkel.
A második versenynapot két komoly előadás zárta. Először a füleki Zsákszínház megformálásában láthattuk Barč-Ivan Anya című drámáját, melyet letisztult színészi játék jellemzett, elsősorban a főszereplőnek köszönhetően. A második előadás Shaw Pygmalionja volt a nánaiak megjelenítésében, ám ők kevesebb burleszk-elemet vittek játékukba, mint amennyi a tőlük megszokott.
A fesztivál zárónapjára egy versenymű maradt, a Jókai Műkedvelő Színtársulat Hyppolit, a lakáj című vígjátéka, mely zenei szempontból hibridre sikeredett, és a szöveget sem ártott volna megkurtítani.
A fesztiválhangulat kialakításához hozzájárult a négy vendégelőadás, a hagyományos tökkiállítás és Gecse Attila elmúlt fesztiválokat idéző fotókiállítása is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
