A rendkívüli aktust a visszajáró résztvevők számára magyarázni sem kell, ők ugyanis tudják, hogy évente dísztökkiállítás is nyílik a szepsi kultúrház alatti hangulatos pincében, a tök és a színjátszás már régen édestestvérek Szepsiben, ami tényleg „tökjó”. Az már Vladimír Sadílek rendező leleménye, hogy kiadványkeresztelés ürügyén végigöntözte Juhász Dósa Jánost, a fesztivál egyik szellemi atyját tökmaggal. A megszokottól eltérő volt az is, hogy idén három helyett öt zsűritag (Pásztó András, Vladimír Sadílek, Regős János, Körömi Gábor, Havasi Péter) próbálta tanáccsal ellátni az amatőr csoportokat, amelyek közül sokan éppen az eddigi hasznos szakmai útmutatások révén váltak az elmúlt évek folyamán csaknem profivá.

A versenyzők is hozzájárultak ahhoz, hogy emlékezetessé tegyék a tizediket: érdekes darabokkal, képességeikhez mérten jobb-rosszabb színészi felkészültséggel, önmaguk számára is örömet szerezve szórakoztatták a közönséget és a zsűrit. Voltak a színpadon igazi színházi pillanatok, látványosan jó alakítások vagy szemléletes példák, melyekből tanulni lehetett. Rozika és Berta néni kapcsolata a szesztai színjátszóknál, vagy az öreg zsidó és unokája a királyhelmecieknél. A látványosan elcsúfított feleség és az élő tyúkok a nánaiaknál. A kitartott szegény rokon a csécsieknél. A csodaszép énekes szóló az ipolynyéki csapat tehetséges dívájától. A színpad minden szögletének „belakása” a nemesócsai Nefisznél, merész kísérletezés a Novus Ortusnál. Kellemesen idióta szállodaportás a vásárútiaknál. Cigányzene és felhőtlen tornagörgői lakodalmi mulatság, a szomotori csitrik odamondogatása az öregeknek. Apróságok, melyekből jó előadások és kellemes élmények születhetnek, apróságok, melyek egy-egy későbbi produkcióba is beépíthetők. Ne felejtsük el a vendégeket sem, a szepsi Gymkáčit, a sajókazai Akkordot, a békéscsabai Félinget, az őrsújfalusi És?!-t, melyek szintén sok jó ötlettel szolgáltak mindenki számára. Hiszen főként erre jó egy fesztivál, hogy másoktól trükköket lessünk el, és hogy jól érezzük magunkat együtt. Szepsiben (és Buzitán) lenni jó, ezt már régen tudja mindenki. Az egymásra ismerések öröme, a régi barátságok melengetése és a Lakoma fesztiválújság böngészése töltötte ki az előadások közti szüneteket. Az utóbbiban nemcsak a fellépő csoportok ismertetése, a lezajlott előadások értékelése, a zsűri kifaggatása vagy hasznos programinformációk voltak olvashatók, hanem rémhírek is, mint például a következő: „Többen panaszkodnak – és ezt a szervezők évek óta nem tudják megoldani –, hogy üssék ki a kultúrház nagytermének a hátfalát, hogy mindenki beférhessen, aki látni akarja a műsorokat. Megkeresésünkre Boda Ferenc elmondta, hogy valószínűleg meg kell hívni a dunaszerdahelyi focicsapatot valamilyen éneklő fesztiválra, ahol rendőri segítséggel ezt a problémát megoldjuk...” Ebből is látható, hogy a Szepsibe és Buzitára elzarándokolt fesztiválozók azért nem maradtak süketek a országban zajló eseményekre sem, és a színpadi deszkákra időnként a valóság is betört. Ám valóság az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál valósága is. A lelkes amatőrök számára ez a nagy lehetőség, hogy szűkebb pátriájukon kívül is megmutassák, mit tudnak. Ez nem egy kőkemény verseny, ahol kritérium és pontszámok alapján besorolnak mindenkit egy bronz, ezüst vagy arany skatulyába. Ez egy találkozó, ahol a résztvevők szeretnek együttgondolkodni az amatőr színjátszásról. És alig várják már a következő novembert, amikor újra eszmét cserélhetnek, és részt vehetnek a nagy szepsi színházasdiban.

Papp Ferdinánd kapta az életműdíjat

A Bodrogközi Színjátszócsoport egyik „mozgatórugója”, Papp Ferdinánd kapta az idei Mics Károly-életműdíjat. Laudációjában a következőket olvashatjuk: „A kultúra iránti vonzalma talán vele egyidős. Kezdő pedagógusként sikeres, országos hírű gyermektánccsoportot vezetett, közben elvégezte a budapesti Népművelési Intézet néptáncoktató szakát. Egyik alapítója volt a járás magyar tanítói énekkarának. A táncon és éneklésen kívül az amatőr színjátszásba is bekapcsolódott. Számtalanszor képviselte a Bodrogközt a komáromi Jókai Napokon és a szepsi Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon. Többször vihette haza a legjobb férfialakítás vagy a legjobb epizódszereplő díját. A legnagyobb elismerést Schwajda György Csoda című darabjában nyújtott alakítása hozta meg számára, a csoportnak odaítélt fődíj mellett a legjobb férfialakítás díját is ő kapta.” (kozs)

Kozsár Zsuzsanna

Új Szó, 2008. november 18. kedd, 20:00