Kosztolányi Dezsőnek ez a verse került az elejére annak az értékes kis könyvnek, amely a X. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra jelent meg Juhász Dósa János és Panyko László szerkesztésében. Az előző találkozók legfontosabb adatait gyűjtötték össze benne, és mellékletként egy rendkívül gazdag képanyagot, videofelvételeket tartalmazó cédét is csatolnak hozzá.
Nekem, aki először vettem részt a fesztiválon, az volt az első gondolatom a könyvecskét átlapozva: milyen nagyszerű dolog az, hogy a találkozó szervezői 1999 óta felteszik a Kosztolányi-vers címében lévő kérdést. És még nagyszerűbb, hogy évről évre egyre többen válaszolnak igennel a kérdésre.
Így volt ez ebben az évben is. A Szepsiben és Buzitán 2008. november 13-16-án rendezett X. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra tizennégy csoport érkezett, köztük vendégként Magyarországról a sajókazai és a békéscsabai társulat, Őrsújfaluról a Jókai Napok fődíjasa, az És?! Színház, meg aztán a szepsi szlovák gimnázium színjátszói. (Sajnos a lengyel csoport technikai akadályok miatt nem jött meg.)
A csoportok között voltak olyanok, amelyek tapasztalt felnőtt játszókkal több éve résztvevői a találkozónak, és voltak a diákszínjátszó kategóriába sorolhatók. És bár a színpadon 8-10 évestől 70 éven túli szereplőket láthattunk, az átlagéletkor – megítélésem szerint – húsz év körül lehetett. A résztvevők között sok volt a fiatal. És ez rendkívül nagy öröm volt számomra is, másoknak is, hiszen ez biztosítéka annak, hogy egy év múlva (sőt bizonyára tíz, húsz, huszonöt és múlva) is lesz majd amatőr színjátszás, lesz majd fesztivál.
A versenyben tíz produkciót láthattunk a színpadon. Műfaji szempontból nagyon változatos, színes volt az előadások sora, hagyományőrző játéktól kezdve vásári komédián, zenés vígjátékon keresztül dokumentumdrámáig terjedt. A különböző műfajiság ellenére azonban minden csoport előadásában volt egy közös törekvés, gondolat, szándék. Más-más eszközökkel ugyan, de mindannyian a humánum gondolatát igyekeztek körüljárni, a nemzedékek együttélésének kérdéseire kerestek választ, emberi érzéseket, érzelmeket, helyenként indulatokat jelenítettek meg. S ha talán tapasztalat híján, dramaturgiai vagy technikai hiányosságok miatt nem is sikerült minden esetben maradéktalanul színpadra állítani, a szándék elismerést és dicséretet érdemel.
A fesztivál fődíját a Nánai Színjátszócsoport kapta. Mondhatnánk azt is, hogy a Juhász Mária vezette társaság nem okozott meglepetést, hiszen az eddigi találkozókon is mindig a legjobbak között voltak. Mégis kellemes meglepetés volt, hogy a „megfiatalodott csapat” most egy új műfajjal jelentkezett, Móricz Zsigmond Paraszttréfáiból színpadra állított „triptichon” sziporkázó és fergeteges népi komédiával ragadta magával a nézőket. Az átgondolt és pontosan kidolgozott előadásért a zsűri Juhász Máriának a legjobb rendezésért járó díjat ítélte oda. A két szerepben is lendületesen komédiázó Haluska Gergely kiemelkedő egyéni alakításért kapott díjat.
A tornagörgői Csillagvirág Színkör a helyi népszokásokat felelevenítő lakodalmast hozott a fesztiválra. A Lengyel István és Szűcs Mária rendezésében bemutatott menyasszony-búcsúztató a népi hagyományok őrzéséért és közvetítéséért kapott nívódíjat.
Nívódíjas lett – az emberi kapcsolatok fontosságának hiteles tolmácsolásáért – a szesztai Kisveréb. Ők Galgóczi Erzsébet Használtkoporsó című játékát állították színpadra Abosi Anna rendezésében. Míg a görgőiek fiatal és idős nemzedékek képviselőit vonultatták fel játékukban, a szesztaiak mind a tizenéves korosztályhoz tartoznak, és hogy ilyen fiatalon is hitelesen meg lehet jeleníteni felnőtt sorsokat, bizonyítja Fazekas Szilvia, aki a legjobb női alakításért kapott díjat.
Jegyzeteimben lapozgatva a fesztivál emlékezetes pillanatait idézve sorjáznak az élmények. Emlékezetes marad számomra a csécsi Laczkó Mária, a királyhelmeci Nagy Klára, az ipolynyéki Cseri Ilona és Gyurász Flórián, a vásárúti Hakszer Marián és Kálmán Alica színpadi jelenléte. A csécsi Dienes Anna, aki rendezőként, szerzőként és színészként a csoport lelke és motorja. A legfiatalabbak közül a szesztai Korkobec Viktória és a nemesócsai Bölcs Gergő ígéretes tehetségről árulkodó játéka. Nagy élmény volt a dunaszerdahelyi Novus Ortus csoport elmélyült műhelymunkáról tanúskodó előadása, a szomotoriak hangulatos morzsolója…
A fesztiválon vette át a Mics Károly Életműdíjat a szlovákiai magyar színjátszó mozgalomban végzett több évtizedes eredményes munkájáért a királyhelmeci Papp Ferdinánd, aki ebben az évben is kiváló színészi teljesítményt nyújtott.
Összegezve talán még annyit: jó volt együtt lenni a családias hangulatú, ám igényes színjátszó találkozón, beszélgetni régi ismerősökkel, látni az új lelkes fiatalokat. Hiszem, ha jövőre megint felteszik a szervezők a kérdést: akarsz-e játszani, ismét sokan adnak rá igenlő választ, hogy hosszú hetek munkájának eredményét megmutathassák a közönségnek, egymásnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
