Aztán kezdődött a „színház”. Elsőnek egy rendkívül szívmelengető esemény tanúi lehettünk. A Mics Károly-díjat Juhász Mária, a nánai színjátszók rendezője kapta, aki tizenhárom éve dolgozik rendszeresen csoportjával. Eddigi fesztiválszerepléseik eredménye négy fődíj, négy nívódíj, három rendezői díj és tizenhárom egyéb díj. A díjak számát ebben az évben – most E. Labiche: Gyilkosság a Maxime utcában című fergeteges komédiáját hozták el Szepsibe – további kettővel gyarapították: Patasi Szimona a legjobb női epizódszereplőként, a csoport egyéni színekben gazdag, lendületes összjátékáért kapott díjat.

A fesztivál fődíját az idei fesztiválon a kassai gimnazisták KGSzT csoportja kapta Mrożek: Özvegyek című játékának színpadra állításáért. Vezetőjüket, Bodon Andreát rendezői díjjal jutalmazta a zsűri, továbbá a legjobb női alakítás díját – szokatlan módon nem egy szereplő, hanem a három „özvegy” – Cap Júlia, Kanóc Ildikó és Szűcs Éva kapta.

Nívódíjat két csoport érdemelt ki produkciójával. A királyhelmeci Bodrogközi Színjátszócsoport Goldoni: A legyező című komédiáját hozta el a fesztiválra. Jól funkcionáló, ötletes színpadképük, remek színészi alakítások sora sokáig megmarad emlékezetünkben. A másik nívódíjas az És?! Színház Komárom-Őrsújfaluból. Ők Arany János kisepikai művéből, a Bajuszból alkottak élvezetes, kacagtató, végkicsengésében mégis – főként a különdíjas Nagy Lászlónak köszönhetően – megrendítő előadást.

A fesztivál emlékezetes pillanatait idézve képek sorjáznak, arcok, hangfoszlányok, színpadi pillanatok, tapsok és csöndek. A csécsi asszonyok hagyományőrző csoportjának őszinte, tiszta szívből jövő játéka, a szomotoriak ízes beszéddel, dallal, tánccal megelevenített aratási ünnepélye. Aztán a Féktelen komédiások Vágkirályfáról, akik Pofon és kész! című kabaréjukkal hódították meg a közönséget. Sikerükhöz hozzájárult a nagyszerűen éneklő Szécsényi Anikó. A szesztai Kisveréb rendkívül tehetséges színjátszói, akik – bár darabválasztásuk nem volt szerencsés – most is társadalmi érzékenységükről adtak bizonyságot.

Akik látták, bizonyára sokáig emlékeznek a jókaiak feszültséggel teli nyitóképére, gengszterjeleneteire, stílusos zeneválogatására. A nemesócsaiak kellemes meglepetést okoztak. Nem összetételében, szellemiségében újították meg a csoportot. Az évek óta együtt dolgozó fiatalok a Toldi – ahogy mi látjuk címet adták előadásuknak. Közös alkotómunkájuk eredményeként Arany János klasszikus művét fiatalosan eredeti felfogásban, ötletgazdag játékban mutatták meg a közönségnek. Az igazi diákszínjátszásból adtak ízelítőt.

Az utolsó napon a buzitai művelődési ház hatalmas színpadán a kalászi Csemadok Új Hajtás csoportja lépett fel. A múlt század negyvenes éveiben keletkezett darabot, Borka Géza Aranylánc című népszínművét állították színpadra nagyon jó stílusérzékkel. Igaz, nem volt minden színészi alakítás a „helyén”, akadtak az előadásban ritmuszavarok, de sikerült megragadniuk a közönséget (sőt a zsűrit is). Köszönhető ez főként a legjobb férfialakítás díjával jutalmazott Gyepes Lajosnak, a két legjobb férfi epizódszereplőnek: Bahorecz Józsefnek és Draskovics Rudolfnak, meg a jó stílusérzékkel előadott dalokért különdíjjal elismert Galaba Péternek.

Szólni kell a fesztivál vendégcsoportjairól is. A sort a Jókai Napok ez évi fődíjasa, a füleki Zsákszínház nyitotta meg. Martin McDonagh Elveszett erkölcsök című drámáját hozták el Szepsibe Mázik István és Nagy András rendezésében. A szlovák diákszínjátszást a kassai Bernolák utcai művészeti iskola Nevrlé mrle csapata képviselte. Lendületes előadásuk, melyet rendezőjuk, Miroslava Lauffová vezetésével maguk írtak, helyenként bár egy kicsit harsányan, de a fiatalokat foglalkoztató problémákról szólt. Ugyancsak a fiatalok gondjairól szól a budapesti Wataridori Színkör produkciója. Ők Holop Szilveszter vezetésével egy film alapján hozták létre stúdiószínpadi körülmények között a Shot című játékot.

Ennyi a „leltár”. Összegzésként talán leginkább a címben és a bevezetőben leírtakat lehet megismételni. Valóban jó volt látni és érezni a színház szeretetét.

Bízzunk benne, hogy ez így lesz majd egy év múlva is, a „tizenkettediken”.

Pásztó András

Kassai Figyelő, 2010. január