Mivel tagja vagyok a szervezőbizottságnak, ne várjon tőlem senki tárgyilagos beszámolót, inkább az élményeimet, a tapasztalataimat szeretném megosztani. A versenyszabályzat szerint a fesztiválon azok az előadások szerepelhetnek a versenyprogramban, amelyek nem szerepeltek az az évi Jókai napok versenyprogramjában. A fesztivál szervezői viszont vendégül látták a Jókai Napok több győztes előadását is. Komoly vita kerekedett a komáromi GIMISZ előadása körül, akik indultak a Jókai napokon, de a rendező, Kiss Péntek József állítása szerint az előadás nagyrészt megváltozott, átalakult az eltelt néhány hónap alatt. Nos, a zsűri az előadást megtekintette, de nem győződött meg arról, hogy ilyen mértékű változás történt volna, így az előadást kizárta a versenyből. Viták dúltak arról is, hogy ki számít falusi színjátszónak, s hogy a klasszikus falusi előadásokat hogyan lehet összeilleszteni a Jókai Napok intellektuálisabb előadásaival. A választ a közönség adta meg, hisz mind a falusi csoportok, mind a vendégelőadások telt házat vonzottak, s az első évek rossz tapasztalatát feledve immár egymást is végignézték a csoportok. Szakmai különbség persze a versenyelőadások között is akadt, igencsak meglepődtem, amikor a fesztiválon először résztvevő kisújfalusiak egyik oszlopos tagja, Dobai Szilárd, aki a legígéretesebb tehetség díját kapta, arról panaszkodott, hogy az ipolynyékiek jogtalanul szerepeltek a versenyben, mert azok hozzájuk képest profi technikával és profi társulattal rendelkeztek. Holott az ipolynyékiek csak másodszor indultak a mezőnyben, de hosszú évek óta működnek. Az ország egész részéről érkeztek csoportok, szomorú, hogy a rimaszombati régió az idén kimaradt, a tavaly különdíjat nyert balogfalai csoport az idén nem készült el időre az előadásával, s így jártak a királyhelmeciek és a lakszakállasiak is. Voltak önkor-mányzatok és Csemadok-alapszervezetek, amelyek komoly összegekkel támogatták a rendezvényt, s a fesztivál egyik társrendezőjévé avanzsált Kazincbarcika önkormányzata, hisz a fesztivál névadója, Egressy Béni Sajókazincon született.

A háromtagú zsűri (Jarábik Gabriella rendező, a dunaszerdahelyi Fókusz diákszínpad vezetője, Érsekcsanádi István, az Észak-Magyarországi Színjátszó Társaság elnöke és Havasi Péter, a Pódium Színházi Társaság elnöke) ritkán látható megértéssel és szimpátiával figyelte a csoportok előadásait, s a rendezők klubját vezető Kiss Péntek Józseffel együtt hasznos tanácsokat adott rendezőknek, társulatvezetőknek, színészeknek egyaránt. Felhívták a figyelmet arra is, hogy hasznos lenne egy rendezői tanfolyamot is elindítani, hisz a csoportok többsége alapvető dramaturgiai és színészvezetési képességekkel sem rendelkezik. A Pódium Színházi Társaság évek óta rendezi nyári színjátszó táborait, s az idei tornaljai tábor egyik ott készült előadását a szervezők meg is hívták a rendezvényre, de ez technikai okok miatt elmaradt. Az előadás több résztvevője viszont jelen volt a fesztiválon, s bekapcsolódtak a fesztivállap, a Lakoma szerkesztésébe is. A Lakoma három alkalommal jelent meg, s naprakészen tájékoztatott a fesztivál eseményeiről. A zsűri véleménye szerint az idei fesztivál nem hozott kiemelkedő előadásokat, kivéve a vendégcsoportok és az ipolynyékiek bemutatkozásait. A vendégcsoportok közül említsük meg a selmecbányai YMELO színjátszó csoportot, amely Soňa Luľinová irányításával az ottani művészeti alapiskola mellett működik. A csoport tavaly járt először Szepsiben, amikor szlovák népi balladákat dolgoztak fel kamaszos humorral. Az idén Sládkovič Marínája volt soron és egy káprázatos zsonglőr-show. Mindkét előadás fergeteges sikert aratott. A Marína egyébként, ahogy ők mondták, már a szlovák-magyar együttműködés jegyében született, s komolyan gondolkoznak azon, hogy előveszik Petőfit is, hisz koszorús költőnk iskolai tanulmányai révén szorosan kötődik a festői kisvároshoz. Sokan féltették a Jókai napok győztesét, a NYEKK-et, a nyitrai egyetemista színjátszókat, hogy Vonnegut-előadásuk nem talál kellő fogadtatásra.   A szkeptikusok tévedtek, a Mesterlövész, amely élet-halál problémákat feszeget, kirobbanó siker volt. Rozbroy Viktor rendezése több kitűnő színészi teljesítménnyel párosult, hadd említsem meg itt Tóth Gábort Rozsnyóról, aki külön világot teremtett az előadáson belül, alakítása mégis szerves részét képezte annak. Tudatosan építkezik a dunaszerdahelyi Fókusz is, az Arany János-ballada alapján készült Képmutogató, amelyet Jarábik Gabriella és Takács Tímea rendezett, igen letisztult eszközökkel dolgozik. A komáromi GIMISZ viszont egy álomjátékba ringat bennünket, ahol Ionesco, Lengyel Menyhért, Jókai Mór és Shakespeare szövegei elevenednek meg, és tesznek fel számunkra égető kérdéseket. Vita ide vagy oda a versenyjogosultság kapcsán, a fesztivál egyik legfontosabb előadása számomra. Külön élmény, hogy Kiss Péntek József ennyi embert tökéletes összhangban tud mozgatni a színpadon. A versenyprogram ismét változatos képet mutat, a klasszikus népszínműtől kezdve láthatunk itt kocsmai hangulatképet, esztrádműsort, rádióparódiát, dramatikus népi játékot, s operettegyveleget is. A csécsiek klasszikus kocsmajelenetet hoztak, a kalásziak előadásában megjelent az operett is, a Mágnás Miska egy szál prímással (a címszereplő Gyepes Lajos kapta a legjobb férfialakítás díját, s a színpadkép is díjat nyert), a most először jelentkező vágkirályfaiak igazi esztrádegyveleget hoznak, a csoportban megjelenik egy vérbeli komika is, Kiss Gabriella, de a beduinos tánc is felejthetetlen.   A vezekényiek viszont gyakori vendégei a fesztiválnak, az idén a Piroska és a farkas történetét adták mai hangszerelésben. A nagykürtösi járás a fesztiválon a legaktívabbak közé tartozott, Zolczer Melánia és Cseri Ilona avagy a MELCSI operettsztárokat meghazudtoló módon gerjesztette a publikumot, a Bodzsár Gyula vezette Palóc Varietas is túllépett az árnyékán, műsorukon, amelyik a Pátria Rádió Slágermúzeum c. adását parodizálta, már sokkal mélyebb dramaturgiai munka látszott. Az ebediek Rejtő-bohózattal kedveskedtek a szepsieknek, két csoport, a tornagörgőiek és a bódvavendégiek a karácsonyi betlehemest mutatták be helyi gyűjtés alapján. A tornagörgőiek a fesztivál nívódíját is megkapták. Izgalmas előadás lehetett volna a kisújfalusiak Bolond Istókja is, amely két színészi teljesítmény miatt marad felejthetetlen. A címszereplő Dobai Szilárd és a Sára anyót megformáló Varga Jolán, aki a legjobb női alakítás díját is megkapta, egy ízig-vérig népi abszurd előadás lehetőségét is felvillantotta). A fesztivál fődíját az ipolynyéki színjátszók vitték el, akik profikat meghazudtolva mikroportokkal, pontosan értelmezett darabolvasattal, eredeti zenével (Zsigmond Albert) és remek színészi teljesítménnyel rukkoltak elő, immár második alkalommal. Tavaly a Huszár- kisasszony, az idén a Muskátlis ablakok volt a társulat műsorán, ez utóbbinak az ősbemutatója is Ipolynyéken volt 1938-ban, s most több leszármazott is szerepelt a darabban. Az előadás rendezője, Mics Károly életműdíjat vehetett át. A most alapított díjat a szervezők szeretnék hagyományossá tenni, s évente átnyújtani annak, aki sokat tett a falusi színjátszás hagyományainak az ápolásáért. 
A szereplők és a szervezők kedvét az utolsó napon lezúduló eső sem vette el, hisz remek hangulat uralkodott a színpadon és a nézőtéren egyaránt. A fesztivál ismét bebizonyította életképességét, s bizony egyre többen vannak azok, akik már alig várják november második hétvégéjét, hogy Szepsiben és Buzitán átölelhessék egymást. A nagy család egymásra talált.

Juhász Dósa János

 
 Gömörország, 2004. tél