A már hagyományosan Szepsiben és Buzitán megrendezésre kerülő fesztivál sajátosan bensőséges hangulata elfeledteti a játszókkal és nézőkkel egyaránt, hogy valójában egyik hely sem alkalmas egy ilyen rendezvény megszervezésére. A szepsi kultúrház színházterme az elmúlt rendszer jegyeit és sajátosságait viseli  magán, a kultúrházak sorában ugyan újnak számító, de alaposan túlméretezett buzitai színházterem építői viszont megfeledkeztek a korszerű színháztechnikáról. A felvidéki magyarságnak talán már erénnyé emelkedett tulajdonsága a szolgalelkű alkalmazkodni tudás, a mostoha körülmények és komisz feltételek melletti alkotni tudás. Úgy tűnik, s ezt teljességgel bizonyították az idén bemutatkozó csoportok, hogy amatőr színjátszó mozgalmunk fejlődését nem tudják követni a fesztiváloknak otthont adók az alkalmasabb feltételek biztosításával. Itt elsősorban a variabilis színházi térre, a nélkülözhetetlen világítóparkra és a szükséges hangosító eszközökre gondolok. Nyilván egy ilyen amatőr színjátszó fesztivál szervezői nem felelhetnek meg a legkorszerűbb és legigényesebb elvárásoknak, s különösképpen, ha nemzetiségi fesztiválról van szó, ahol többségében falusi színjátszó csoportok szerepelnek.

A kezdetben falusi színjátszó fesztiválnak induló rendezvény versenyszabálya és értékelési kritériumai évente apró változásokon mentek keresztül, és sajnos máig sem tisztázottak a fesztiválra való benevezés feltételei, a versenykategóriák szabályai, és azok pontosan meghatározott kritériumai. Jó volna ebben is végérvényesen rendet teremteni, de ehhez értő szakemberekkel működő módszertani intézmény kellene. Valaha ilyenek voltak a Pozsonyi Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának színházi szakreferensei, s emlékezetemben él, hogy az egykori Csemadok Központi Bizottsága népes apparátusának a színjátszó mozgalmat felügyelő módszertani dolgozója is volt.

Amatőr művészeti mozgalmunk szeletenként, akár az előadóművészet, akár a folklór, de a kórusmozgalom vagy hagyományőrzők területén is, szaktanácsadás, módszertani segédanyagok hiányában, csupán autódidakta módon viszik vásárra a bőrüket a minisztériumi támogatásból vagy egyéb alapítványi pénzekből rendezett seregszemléken. Háttérmunkára, felkészítésre egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés pénz jut. Igaz, az idén először valósították meg a fesztiválra jelentkező csoportok válogatását a szervezők. Boda Ferencnek, a fesztivál igazgatójának igérete szerint ez már ezentúl mindig így lesz. Erre óhatatlanul nagy szükség van, hisz több csoportnál a válogatás során nyújtott tanácsadás hasznosnak és eredményesnek bizonyult. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a nemesócsai NEFISZ-re, a galántai gimnazistákra, a csécsi hagyományőrzőkre, de az idei verseny fődíjasára, a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoportra is. Amatőr színjátszó mozgalmunkban nevelkedett zsüritagként elmondhatom, öröm volt látni, hogy a csoport tagok érdeklődéssel nézték meg egymás produkcióit, s biztató jel az is, hogy az előadásokat követő szakmai értékelések iránt is évről-évre élénkebb érdeklődés mutatkozik, s nem csupán a csoportvezetők, de az együttesek szereplői részéről is. Az egyes előadások részletes értékelésére ebben az írásban nem bocsátkozom, hisz a résztvevő csoportok száma miatt, mely a vendégegyüttesekkel együtt 16 volt, csak távirati stílusban tehetném.

A legjobb produkciók azonban említést érdemelnek, s el kell azt is mondani, hogy ezek rendezői színházi alapismeretekkel felvértezett, szakmailag képzett emberek, s szinte kivétel nélkül érvényes, hogy a siker több éves folyamatos munka eredménye. A jó darabválasztásal, a játszók képességeinek ismeretével, s az ebből következő legtalálóbb szereposztással, érett színészi teljesítményeket produkálva jutottak el munkájuk kiérdemelt elismeréséhez. S hogy az idén kik voltak ezek? A királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoport, akik Schwajda György Csoda című tragikomédiáját adták elő Illésné Popália Irén rendezésében. S hogy valóban kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ennek a csoportnak a tagjai, Eperjessy Mária a legjobb női alakítás, Papp Ferdinánd pedig a legjobb férfi alakítás díját kapta. Valódi színházi élményben volt részük azoknak is, akik a Nánai Színjátszó Csoport által feledésbe merült színpadi szerző, Herczeg Ferenc Majomszínház című komédiájának ma is aktuális gondolatait fedezték fel mindnyájunk számára. A csoport nívódíjat, Juhász Mária a legjobb rendezésért járó díjat, az együttes fiatal tagja, Kontra Mónika pedig a legígéretesebb tehetség díját kapta. Élményszámba ment az őrsújfalusi ÉS?! Színház ismeretlen francia szerzők pajzán bohózatai, Szabó Csilla rendezésében. Bizakodásra ad okot, hogy felmenőben van középiskoláink diákszínjátszása is, s ugyancsak öröm volt látni a nemesócsai fiatalokat, akik Illyés Gyula Tűvétevők komédiájával remekeltek. Csorba István rendező tudatos műhelymunkája magabiztosságot ad ifjú amatőr színészeinek.

Az idei fesztivál színvonalát emelte a füleki Apropó Kisszínpad vendégszereplése, akik a Jókai Napok nívódíjasaként kaptak meghívást Szepsibe. A  fesztiválon két szlovák együttes is bemutatkozott. A helyi ©. Moyses Gimnázium DS23 színjátszó csoportja Kolombusz parthoz csapódik című előadásával, valamint a selmecbányai Stromáčik Művészeti Csoport a Cirkusz című produkciójával, Soňa Luľinová rendezésében. A lengyelországi Pulawy városából érkezett Grupa Teatrálna mozgásszínházi produkcióval mutatkozott be, s ugyancsak emlékezetes színházi élményt nyújtott a budapesti Wataridori Színkör Jean Cocteau Rettenetes szülők c. színpadi regényének adaptációja, a felvidéki származású Nagy Anikó szinházi megfogalmazásában. 

Havasi Péter

Gömörország 2006. tél