Visszhang : 038 - Kis közösségek nagy hagyományai (2008/5)
038 - Kis közösségek nagy hagyományai (2008/5)
Kis közösségek nagy hagyományai
A X. Egressy Béni Színjátszó Fesztiválról
Egy rendszeresen megrendezésre kerülő fesztivál beépül nemcsak a város vagy a település kulturális életébe, de lakosságának tudatába is, s a közönség már várja az évente megismétlődő seregszemlét, számít rá. Évekkel ezelőtt, amikor Jarábik Gabriella, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője kezdeményezte, hogy az ország keleti végében is legyen egy országos szintű színjátszó fesztivál, bizonyára arra is gondolt, hogy így lehet csak igazán életben tartani és ösztönözni a kis közösségek nagy hagyományokra visszatekintő önkéntes kultúrtevékenységét, mint amilyen az amatőr színjátszás.
A Falusi Színjátszók Országos Fesztiváljának első évfolyama Királyhelmecen került megrendezésre, ám a helyi szervezők érdektelensége miatt a következő éven új helyszínre, Szepsibe került, és azóta Buzita község önkormányzatának segítségével ezen a két helyen meg is honosodott. A felvidéki amatőr színjátszók számára ma már presztízs jelentőségű az időközben Egressy Béniről elnevezett seregszemlén való szereplés. Mi több, a szepsiek a zeneköltőnek – aki egykor kántortanítóként működött a városban, s később Kassán a színészélet keserű kenyerét is megtapasztalta – szobrot is állítottak a város főterén, ezzel is jelezve, hogy a róla elnevezett fesztivál a város kulturális életének szerves részévé vált. Azt már külön örömmel lehet megállapítani, hogy a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya és a Boda Ferenc titkár körül kialakult csapat milyen lelkesedéssel és ügyszeretettel szervezi évről-évre ezt a fesztivált.
Az idén tizedik alkalommal sorra kerülő versenyfesztiválra az előzsűrizést követően tíz csoport kapott meghívást. Rajtuk kívűl vendégszeplők is érkeztek 2008. november 13–16 között Szepsibe és Buzitára. Magyarországról a sajókazai és a békéscsabai társulat, Őrsújfaluból az idei Jókai Napok fődíjas csapata, az És?! Színház, s lehetőséget kaptak a helyi szlovák gimnázium színpadának tagjai is a bemutatkozásra, akik egyébként sikeresen szerepeltek az alsókubini szlovák irodalmi színpadok országos fesztiválján is. Sajnos a műsorban feltüntetett lengyelországi csoport technikai akadályok miatt nem vett részt az idei fesztiválon.
A jubileumi fesztivál fődíját ki más nyerhette volna, mint a szepsi fesztivál eddigi minden évfolyamán szereplő nánai színjátszók lelkes csapata, akik az idén alaposan megfiatalodva, s nagy ászaikat, Góra Róbertet és Khéli Bálintot nélkülözve, ám frenetikus játékkedvüket megőrizve az idén is vidám hangulatott teremtettek Móricz Zsigmond három egyfelvonásos paraszttréfájának az előadásával. Precízen kidolgozott színpadi szituációk, hangulatteremtő és funkcionáló díszlet, ötletes és a szereplőket tökéletesen jellemző kosztümök, valamint a nánaiak sajátosan mértéktartó, burleszkbe hajló játékstílusa eredményezte, hogy Juhász Máriát a zsűri a legjobb rendezés díjával tüntette ki. Ígéretesen fejlődő tehetség Haluska Gergely, a nánaiak fiatal színésze, akinek játéka már a csoport korábbi előadásaiban is felkeltette a figyelmet; idei szerepformálásaiért ő kapta meg a kiemelkedő egyéni alakításért járó díjat.
Ha a bevezetőben arra utaltam, hogy a fesztivál ösztönzőleg hat a színjátszócsoportokmunkájára, akkor elsősorban a tornagörgői Csillagvirág Színkörre és a szesztai Kisveréb színjátszó csoport tagjaira gondoltam. Mindkét közösség munkájában nyomon követhető a fejlődés, s ez nemcsak a rendszeres és folyamatos munka eredménye, de a csoportvezetők érdeklődése színjátszó mozgalmunk, a más csoportok munkája iránt is, és a fesztivál szakmai értékelésein szerzett ismereteké, amikor zsűri a látott előadásokat elemzi, hiányosságaira rámutat. Módszertani segítségnyújtás hiányában jelenleg talán ez az egyetlen fórum, ahol a színjátszás alapismereteiről szerezhetnek érdemleges információkat a csoportvezetők, az amatőr színjátszó társulatok rendezői. Élvezetes volt a tornagörgőiek lakodalmi szokásokat felelevenítő népi játéka, az autentikus forrásból építkező műsor. A falusi környezetből kiragadott szereplők tudhatják csak ilyen hitelesen tolmácsolni a leánykérést vagy a legénybúcsúztatót. Ez a társaság olyan közegben lépett színpadra, amelyben otthon érzi magát, s játékukat sokkal több dolog hatja át, mint amire azt szoktuk mondani, hogy szakma. Abszolút színházat teremtettek, olyat, amin egy jó társulat évekig dolgozik, hogy ezt el tudja érni, míg ezek az asszonyok és lányok, fiatal fiúk és idős emberek odaállnak a színpadra, és egyszerűen megcsinálják azt, ami az övék. Okkal érdemelték ki a fesztivál két nívódíja közül az egyiket. Szakmailag sok jó előadást láthatott a zsűri és a közönség, egyet azonban mégis kiemelnék, s ez a szesztaiak Galgóczy Erzsébet Használt koporsó című, ma márdokumentumjátékként is felfogható szatírája az elmúlt rendszer szociális gondoskodásáról. A középiskolás fiatalokból álló csoport realisztikus, de azért egy adag diákos recessziót is magában hordozó játékstílusa teszi izgalmassá és élvezetessé ezt a produkciót. Ez a többlet abból a szeretetből és abból az őszinte közölni akarásból fakad, ami többet ér mindenfajta szakmai hókusz-pókusznál. A kezdetekben kemény kritikát is elviselt csoport jelentős fejlődésről tett bizonyságot, s méltán vitte haza a fesztivál másik nívódíját.
A X. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál bizonyította, hogy az itt szereplő csoportok számára nagyon fontos az amatőr színjátszás, és az összetartozás kifejezésének ez egy egészen különleges lehetősége. A látott előadásokban ez a fajta kisugárzás erőteljesen megmutatkozott Minden csoport számára tanulságos volt az idei jubileumi, immár X. seregszemle, hisz a megmérettetés lehetősége, a látott előadások bizonyosan ösztönzőleg hatnak valamennyi amatőr színjátszó számára.