Ma, amikor szeretünk siránkozni azon, hogy a szlovákiai magyar fiatalokat egyre kevésbé érdekli az azonosságtudatukat és magyarságukat megtartó kultúra, amikor a Csemadok és más szervezeteink is elöregedőben vannak, az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál bebizonyította, hogy minden csak munka és lelkesedés kérdése. Ki gondolta volna 1999-ben, amikor gyertyafény mellett, nagykabátban elindult ez a fesztivál, hogy tíz év alatt a szlovákiai magyarság évről-évre várva várt eseményévé fejlődik? „Szepsi – a település, mely név hallatán minden alkalommal láthatatlan könnyek szaladnak végig arcomon... a hely, amely minden luxusüdülésnél többet ér” – ahogy Khéli Bálint, a nánaiak oszlopos tagja írja a Lakoma c. fesztiválújságban. De idézhetnénk Minarik Edét, a mosodást is, aki  rendíthetetlenül hitt abban, hogy kell egy csapat. S ez a csapat Boda Ferenc vezetése alatt hosszú évek óta a lelkét is kiteszi ezért a fesztiválért, s azokért, akik egyre nagyobb létszámban évente várják, hogy november közepén eljuthassanak Szepsibe, illetve Buzitára.

Az idén 14 előadást láthatott a nagyérdemű (amely már szintén várja ezt a fesztivált). Volt egy szlovák vendégelőadás is (a kassai Nevrlé Mrle), s a budapesti Wataridori Színkör. Tagjaimár szinte hazajárnak hozzánk. Igaz, csak vendégként, holott a határon túli magyar diákokból álló csoport akár versenyben is lehetne az Egressyn. Az idén a Shot c. előadásukat hozták el, amely Petr Zelenka 2000-ben készült Samotáři (Magányos farkasok) c. kultuszfilmje alapján készült a naszvadi Holop Szilveszter rendezésében. A témája egyre aktuálisabb: ebben az őrült rohanásban vajon hogyan és hol találjuk meg a helyünket a világban? De némileg hasonló témát boncolgatott a szlovák vendégelőadás is, amelyben egy fiatal férfi hirdetést ad fel, hogy társra találjon. A kassaiak az előadásba magyar  szövegeket is becsempésztek, ezzel is tisztelegve a vendéglátóik előtt.

A versenyelőadások az idén széles skálán és magas színvonalon mozogtak. Bizony, a zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen 3-4 fődíjra esélyes előadás is akadt. A hagyományos falusi színjátszást, s az idősebb színjátszókat a szomotori Kéknefelejcs és a Csécsi Hagyományőrző Csoport képviselte. Az előbbiek aratási ünnepséget mutattak be, míg az utóbbiak jelenetében a helyi orvosi rendelőbe pillanthattunk. Mindkét csapatban nagyszerűen megfértek egymás  mellett az idősebbek és a fiatalok. Csécsről tudni kell, hogy Trianon óta nincs magyar iskolája, s ezért is örvendetes, hogy a csoport már évek óta rendszeres résztvevője az Egressy Fesztiválnak. Pár év kihagyás után igazi meglepetést szerzett a Zoboraljáról érkezett kalászi Új Hajtás színjátszó csoport, amely Borka Géza népszínművével, az Aranylánccal nevezett be. A hagyományos paraszti környezetben játszódó, igazi békebeli hangulatot árasztó előadás a maga végtelenül naiv bájával sokunkat meghódított. Valószínűleg így nézhettek ki a XIX. századi, műdalokkal megspékelt népszínművek. Az előadásban kisebb szerepet vállalt  Ladányi Lajos volt parlamenti képviselő is. A hagyományos falusi színjátszást képviselték a jókaiak is, akik a Hyppolit, a lakáj után a Van, aki forrón szereti c. amerikai vígjátékot hozták el, s ez a csoport is komoly fejlődésen ment át az elmúlt esztendőkben. S bizony, nem szabad elfelednünk azt sem, hogy ezeknek a csoportoknak sokkal nagyobb a szerepük a puszta szórakoztatásnál, hiszen a magyar nyelv nagykövetei olyan helyeken is, ahol mások (pl. a politikusaink) csak papolnak az anyanyelv megtartó erejéről. Falusi témát választott a Szabó Csilla vezette őrsújfalusi ÉS?! Színház is, amely Arany János Bajusz c. költeményét álmodta színpadra. Az előadásban együtt szerepeltek szülők és gyerekek, s Szűcs György szerepére Nagy Lászlót, a komáromi Jókai Színház tagját kérték fel. Profi színésszel (Nagy András) találkozhattunk a fesztivál nyitó előadásában, a nagy vihart kiváltott Elveszett erkölcsökben. A füleki Zsákszínház előadása, amely az idei Jókai Napok fődíját is megkapta, sokunkat felzaklatott. Tényleg ilyen eldurvult ez a világ? S van-e esélyünk a megtisztulásra? „Felháborodom, tehát vagyok” – gondolhatták egyesek. De ez is a színház feladatai közé tartozik. A fesztivál legöregebb csapata, a nánai, amely ott volt az első fesztiválon is Királyhelmecen, s azóta nem egy fődíjat, alakításdíjat vitt már haza, idén a Gyilkosság a Maxime utcában c. szédületes bohózattal lepett meg bennünket. Ebben az alapító tagok mellett az új nemzedék képviselői is szerepet kaptak. A fesztivál szervezőbizottsága Mics Károly-díjjal tüntette ki a csoport lelkét, rendezőjét, Juhász Máriát. Egy másik bohózattal, Goldoni A legyezőjével léptek a szepsi deszkákra a királyhelmeciek, akik Kiss Csaba átiratában, Illésné Popália Irén rendezésében, kitűnő színészi alakításokkal fergeteges olasz hangulatot varázsoltak a nyirkos éjszakába. S ne feledkezzünk el az egyetlen esztrádcsoportról, a vágkirályfaiakról sem. Tagjai szintén régi visszajárói a fesztiválnak. Ők pofon köré építették fel a műsorukat, s az egyes jeleneteket Szecsényi Anikó gyönyörű énekhangja kötötte össze. S ismét a fiatalok. A kassai KGSzT Bodon Andrea rendezésében Mroľek Özvegyek c. abszurdját hozta el felejthetetlen színészi alakításokkal körítve. A szesztai Kisveréb egy, a negyvenes években írt, s akkor betiltott Július Barč-Ivan darabot (Húsosfazék) próbált fogyaszthatóvá tenni, kevesebb sikerrel, míg a nemesócsai NEFISZ Arany János klasszikusát, a Toldit tálalta fel sajátos, fiatalos szemszögből.

A zsűri a fődíjat a kassai KGSzT-nek ítélte oda, a legjobb rendezés díját is ezen előadás színreviteléért Bodon Andrea kapta, nívódíjat kapott az őrsújfalusi ÉS?! Színház és a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoport, míg a társadalmi zsűri díját a nemesócsai NEFISZ és Tancsák Péter (Királyhelmec) kapta. A legjobb férfiszereplő Gyepes Lajos (Kalász), a legjobb női  szereplő díját a három kassai özvegy kapta (Szűcs Éva, Kanóc Ildikó és Cap Júlia). A legígéretesebb tehetség díját, – amelyet az idén Németh Péter előtt tisztelegve a nemesócsaiak tragikusan fiatalon elhunyt színészéről neveztek el –, a királyhelmeci Körmöndi Andrea nyerte.

Idén sem maradhatott ki a fesztivál életéből a már hagyományossá vált dísztökkiállítás és a Gecse Attila elmúlt években készült fotóiból összeállított tárlat sem, s ezekhez csatlakozott a Szabó Csilla és Várady Nelli által vezetett workshop is, amely osztatlan sikert aratott, s remélhetőleg szintén lesz folytatása. De megjelent a Lakoma c. fesztiválújság is Kozsár Zsuzsanna vezetésével, és ami másutt elképzelhetetlennek tűnik, zsúfolt házak előtt zajlottak a szakmai megbeszélések is! „Az ismerősök és ismeretlenek szeretetét, barátságát, az együvé tartozás melegségét mindvégig és mindenhol éreztem. A kultúrházban, a Csemadokban, a szerkesztőségben, de még az ebéd-vacsora színhelyén is. Milyen jó itt lenni. Igazán tarthatna ez a feszt még sokkal tovább” – összegezte élményeit a Lakoma főszerkesztője, Kozsár Zsuzsanna. Fesztivál szerencsére lesz jövőre is.

Juhász Dósa János

Itthon

4. évfolyam 11-12. szám

2009 Szent András / Karácsony hava