Már pár nappal a kezdés előtt a Nagyfödémesen megrendezett esztrádcsoportok találkozóján nyilvánvalóvá vált, valószínűleg a galántai Kodály Zoltán Gimnázium csoportjainak háziversenyét hozza majd az idei, immár huszonharmadik Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál. S ez így is történt. Az általuk a nagyfödémesi esztrádcsoportok fesztiválján (is) bemutatott három előadás szinte „letarolta” a szepsi mezőnyt. Igaz, nem volt nehéz dolguk, hisz rajtuk kívül összesen két csoport nevezett  be a versenybe, egy kétszemélyes-tízperces, valamint egy egyszemélyes, míg három vendégelőadást láthattunk, köztük az idei Jókai Napok fődíjas előadását. Sajnos, egyiket se a legjobb formájában.

Az Egressy genezise

Talán nem véletlenül térek vissza pár mondattal a kezdetekhez, a kilencvenes évek végéhez, amikor pár csoport lézengett a komáromi Jókai Napokon. A diákszínjátszók s pár városi csoport (Fülek, Losonc) már hosszú évek óta hiányoztak a falusi színjátszók, akik ha ki is próbálták a komáromi deszkákat, az elrettentő zsűrivélemények hallatán már biztos nem tették be  többé a lábukat a Jókai Napokra (Az idei életműdíjas laudációjában is elhangzott, hogy a nemesócsaiak egyszer neveztek be a Jókai Napokra, de a zsűri egy életre elvette a kedvüket a Jókai Napoktól). Ekkor jött az ötlet, hogy létre kellene hozni egy fesztivált, amely a falusi színjátszókra fókuszálna, s halálos késdöfés helyett további jókedvet adna nekik a folytatáshoz. 1999-ben első alkalommal került sor a Falusi Színjátszók Országos Fesztiválja elnevezésű seregszemlére Királyhelmecen, ahol viszont nem a zsűrivel volt a gond, hanem a helyi kiskirályok egymás ellen vívott áldatlan csetepatéjával, amelynek a fesztivál is halálos áldozatul esett.

Szerencsére a Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmánya Boda Ferenc vezetésével felvállalta a fesztivált, s egy évvel később már Szepsi és Buzita adott otthont a rendezvénynek. Az eltelt több mint húsz év alatt a fesztivál nevet is váltott, felvette Egressy Béni nevét, s ma már nem kizárólag a falusi színjátszókra koncentrált.

Nehéz megítélni, hogy jól tette-e. Az biztos, hogy az utóbbi években a falusi színjátszók innen is elmaradoztak, s a most látott program akár a Jókai Napoknak is dicséretére vált volna.

Amatőr színházi élet a COVID után

Ahogy az élet más területén, az amatőr színházi mozgalomban is rettenetesen nehéz az újrakezdés, ráadásul nyakunkon az újabb, ezúttal energetikainak nevezett válság, amely ugyancsak nem kímél semmit, s nem kis fanatizmus kell ahhoz (s egyre több pénz), hogy egy csoport bemutatóig merészkedjen, s még több száz kilométert is utazzon, hogy bemutassa előadását egy fesztiválon.

Az elmúlt években az évtizedek óta működő amatőr csoportjaink jelentős része átváltott egy-kétszemélyes darabokra, s a COVID alatt többnyire a világhálót vették igénybe a próbákra is, személyes találkozás alig történt.

A kassai Pinceszínpad is monodrámával próbálkozott, s mint Havasi Péter rendező elárulta, hónapokig alig látták egymást színésznőjével, Szmolniczky Boka Erikával. De hasonló sorsra jutott a füleki Zsákszínház is, akik most mégis egy négyszemélyessel próbálkoznak megbirkózni. „Januárra tervezzük Spiró György Kvartett című darabjának a bemutatását, amelyben a rendezés mellett én is szerepet vállalok” – mondja Mázik István, a nagy múltú csoport vezetője, aki évek óta szeretné a füleki várban színre vinni Balassi Bálint Szép magyar komédiáját. „Az viszont egy sokszereplős darab, de ha összejönne, igazi  turisztikai látványosság lenne” – teszi még hozzá.

Ahogy az idei Jókai Napokon, úgy az Egressy Fesztiválon is öt versenyelőadás várta a szakmai zsűrit (Regős János, Mázik István, Varga Anikó és e sorok szerzője), ebből három Galántáról, a Kodály Zoltán Gimnáziumból érkezett. 

Igaz, ők kárpótolták mindenért a fesztivál közönségét s magát a szakmát is, hisz három különleges, sűrű atmoszférájú előadással rukkoltak elő, s nem kell nagy merészség megjósolni azt sem, hogy ez a három előadás lesz a jövő évi Jókai Napok fénypontja is.

Vissza a bejáratott fesztiválhangulathoz

Egy év kihagyás után (2020) tavaly, ha csökkentett üzemmódban, de már megrendezésre került az Egressy Fesztivál. Igaz, az előadások többségét csak virtuálisan láthatták a fesztiválvendégek, amely ráadásul a két eredeti helyszín (Szepsi és Buzita) kultúrházának felújítása miatt ideiglenesen Jászóra költözött. Az idén már felújítva várta mindkét helyszín a fesztivál vendégeit, amely, ahogy már megszokhattuk, Egressy Béni szobrának a megkoszorúzásával kezdődött, majd az életműdíj átadásával folytatódott. Ezt 2022-ben a nemesócsai NEFISZ vezetője, Csorba István kapta, akit az immár Budapesten élő fia laudált, s a szöveget a felesége olvasta fel. Nem véletlenül. A lelkes csoport 1998-ban jött létre, s a Csorba házaspár azóta is a nemesócsai kulturális élet lelke.

Nincs könnyű dolguk, s ahogy Csorba István mondja, amíg a kezdetekkor a bőség zavarával küszködtek, az idén senki sem jelentkezett a színjátszó csoportba. De nem adják fel, s ez a most kapott díj külön kötelezi őket a folytatásra.

A megnyitó Vadkerti Imre és csapata fergeteges koncertjével folytatódott, amely megalapozta az első nap hangulatát. S itt hadd említsem meg, a három nap alatt megjelent a fesztiválújság, a Lakoma is Gaboda László vezetésével, amely a csoportok bemutatása mellett sok-sok kulisszatitkot is felvillantott a fesztivál életéből.

Ballada táncba öltöztetve, újratöltött mese és egy mai Thomas Mann – avagy a galántai menü

Mielőtt rátérnénk a galántai gimnazisták három versenyelőadásának zanzásított ecsetelésére, szóljunk pár szót a másik két versenyelőadásról is. A kassai Pinceszínpad Milka Zimková Belépőjegy a mennyországba című egyszemélyesét  vitte színpadra Havasi Péter rendezésében, Szmolniczky Boka Erika előadásában, amelyet már a Jókai Napok közönsége is láthatott júniusban. A parányi térben bemutatott előadás legnagyobb gondja a helyszín rossz megválasztása volt, s az szinte elveszett a hatalmas buzitai nézőtéren. Ugyanez mondható el a makranci Cserépszín Csoport kétszemélyesre zsugorodott produkciójáról is, amely a szepsi színpadon nem találta a helyét.

A galántai Kodály Zoltán Gimnázium két busszal, több mint hatvan diákkal érkezett Szepsibe, s a katartikus csodát  is magukkal hozták. Három előadásuk minden nézőt velőig megérintett, s egy életre el fogja kísérni.

A Tsízió előbb a Tetemre hívást vitte színpadra, ugyancsak merész vállalásban. A balladát ugyanis beépítették Kodály Galántai táncok című kompozíciójába, s tette ezt úgy, hogy végig mellérendelő viszonyban tudta a két művet tartani. Mindehhez a rendező Ollé Krisztina mellett kellett a társrendező-koreográfus-főszereplő Daru Emese is, aki mestermunkát végzett, s még Kund Abigél kacérságával se maradt adósunk, megérdemelten nyerve el a legjobb női alakítás díját. Maga az előadás a fesztivál nívódíját vihette haza, s külön díjazták az előadás döntő többségét a színpad előterében pamlagon mozdulatlanul heverő, Bárczi Benőt alakító Takács Sándor Mátyást, aki később a Mario és a varázslóban is bizonyította, a mozdulatlanul alvás nagymestere.

Ez utóbbi előadást bátran mai viszonyokra adaptálták, s tehették, hisz a manipuláció soha annyira nem befolyásolta az életünket, mint manapság.

Csak az alaptörténet vázát hagyták meg, s amíg a budapesti bemutató idején Latinovits alapból egy velejéig gonosz manipulátort alakított, a galántai előadás Cipollájáról, Bedecs Patrikról a bejövetelekor szinte csak sejtjük, hogy ő kergeti majd őrületbe Mariót és a buzitai nézőket, akik az elején még jól is szórakoznak a Columbo sorozat egyik részéből átmentett trükkökön. A buzitai kávézóban kellemes a hangulat, s észre sem vesszük, hogy már rég az orrunknál fogva vezetnek bennünket. Ritkán látható természetességgel épülnek be a játszók az életünkbe, s a végzetes pisztolylövés után még eltelik pár perc, mire felocsúdunk, s magatehetetlenül kivánszorgunk friss levegőt venni. A Cipolla szerepét hihetetlen természetességgel játszó Bedecs Patrik kapta a legjobb férfialakítás díját, az előadás pedig a XXIII. Egressy Fesztivál fődíját. 

De még nem ért véget a galántai csoda, ugyanis ráadásként következett egy nagyon mai mese Mészáros Andrea rendezésében, s a csoport (át)iratában. Az alkotók valószínűleg olvasták a tavaly nagy vihart kavart Meseország mindenkié című kötetet, s ehhez hozzágondolták a maguk változatát.

Kár, hogy a nagyfödémesi meseértelmező előjáték ezúttal elmaradt, Buzitán viszont egy sokkal pergősebb előadást láthattunk, egyedül csak a bábjátékos elemek hiányoztak  a bábcsoport előadásából. Ahogy az előző két előadás, ez is remek színészi teljesítményekkel ajándékozott meg bennünket, Busánszky Máté Ibolya királykisasszonya mellett a szinte végig szótlanul álldogáló, vándorból szamárrá vedlett Fazekas István alakítása emelkedett ki a társaságból, ez utóbbinak ítélte a zsűri a legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat is.

Komáromi vendégjáték buktatókkal

Ahogy a Pinceszínpadnak, úgy a Tóth Gábor vezette komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpontnak sem volt szerencséje a helyszínválasztással. A vadonatúj, s egyébként sok szempontból lenyűgöző Salkaházi Sára Iskolaközpont aulája nem bizonyult alkalmas helyszínnek a Kurt Vonnegut regénye alapján készült MEG+oldható pénzzel? című előadás bemutatójára. A rossz akusztika, a ki-be járkáló nézők rendkívül zavarták az előadást, az előadásra kíváncsi nézőket és a szereplőket is, akik még a szerencsével is hadilábon álltak az előadás folyamán.

Holott még így is tapintható volt egy nagyon jó előadás fokozottan halvány lenyomata, amely szintén egy korunkban nálunk is egyre aktuálisabb problémáról beszél, a pénz véghetetlen hatalmáról, de arról is, az még nem elég, ha jók akarunk lenni, annak formáját is jól kell tudni megválasztani.

Bemutatkozott a fesztiválon a tornai Vár-lak, akik még tavaly mutatták be Jászón a Kukás guru című, felejtésre méltó darabot Balázs Éva és Kajkó Henrietta fogyasztható rendezésében. A lelkes falusi csoport tagjai megígérték, hogy jövőre nívósabb nyersanyaghoz nyúlnak. S itt voltak a bódvavendégiek is, akik ezúttal tréfás verbunkot hoztak magukkal.

A díjátadást a TúlÉlő zenekar koncertje zárta, s nomen est omen, az Egressy Béni Fesztivál túlélte az elmúlt zavaros éveket, s csak remélni tudjuk, hogy jövőre az idén hiányolt csoportok is visszatérnek a világot jelentő deszkákra. Hisz színház nélkül élni lehet, de minek?

Juhász Dósa János

Ma7/Múzsa

2022. november 15.